Kritikák

 

 

„A Somos Csaba által vezényelt második részben Ralph Vaughan Williams kései, nagyszabású oratóriuma, a Hodie (avagy This Day) szólalt meg Somos Csaba vezényletével (a kiadott műsor a műnek csupán a műfajt megjelölő alcímét - „Karácsonyi kantáta" - tartalmazta). Jelentékeny kifejezőereje, frissessége és helyenként igen szuggesztív pillanatai ellenére a 20. századi angol zene egyik legnagyobb alakjának ez az összegző alkotása természetesen nem versenyezhet Bach Magnificatjával. Somos Csabáék azonban nyilvánvalóan nagy műgonddal és lelkesedéssel azonosultak a bibliai és profán szövegeken alapuló, roppant igényes művel, s az első részben tapasztaltnál is kiegyensúlyozottabb színvonalú, kifejezőerőben gazdag, kitűnő produkciójukkal nagy sikerre vitték a kétségkívül bőbeszédű darabot.

Ezúttal első helyen kell említenem a kórust, amely az eleve nagyobb létszámot, tömbszerűbb, nagyobb tömegű hangzást kívánó kantáta szempontjából ideális volt, és könnyedén birkózott meg a fizikai és technikai nehézségekkel (bár az angol szövegmondás érthetősége hagyott maga után némi kívánnivalót). A gyermekkórus általában a tételek elején, afféle ritornell jelleggel szólal meg a darabban - feladatukat ők is kulturáltan, szépen látták el. Itt jegyzem meg, hogy azt viszont mindenképpen illett volna megoldani, hogy a közönség akár vetített, akár nyomtatott formában, lehetőleg két nyelven követhesse a szöveget. Hiába az előadók megjelenítő ereje, ha nem követhettük nyomon, mit jelenít meg a 16 tétel.

Somos Csaba, aki már bizonyította, hogy a Rádiókórusnak fennállása óta a legjobb vezetői közé tartozik, ezúttal is imponáló biztonsággal és hatékonysággal vezényelte - nem csupán a hatalmas együttest, hanem az instrumentális szakaszokban magát a zenekart is. A zenei szövetet kiválóan tartotta karban, precíz volt, és a különböző látványos tablókat remek érzékkel építette fel.”

/ Muzsika – 2013 /

„Elsőként KOVÁCS ZOLTÁN új műve, egy 2008-ban komponált motetta, az Ave Maria csendült fel. Bizonyára az előadás jellege is látványossá, hangsúlyossá tette az örökölt melodikus és harmóniai reflexekkel telített mű imitációs szövésmódját. Az általában dicséretet kiváltó transzparencia ezúttal tanulmányízűvé tette a kompozíciót. Persze korántsem biztos, hogy mindez ellentétes a szerzői szándékkal. A darab második részében elvékonyodni látszik az invenció, azonban a zárlat előtti „üdvözült" lebegtetés, majd az ámen bensőségessége -még ha csak dramaturgiailag is -szerencsésen kiegyensúlyozza a művet. Összességében mutatós, hálás kórusdarabot ismerhettünk meg. Somos Csaba a precíz intonációra, a tagolás tisztaságára és értelmességére, a szakaszok összekapcsolása helyett pedig a részletek világos tagolására helyezte a hangsúlyt. Az előadásmód szerencsére mégsem vált darabossá, a folyamatosságot elsősorban a lendület biztosította. Az est további részében is e tulajdonságok fémjelezték Somos karvezetői attitűdjét.”

/ Muzsika 2009 /

 

Korábbi koncertekÖnéletrajz